Az áruk piaci árának meghatározása

A piaci verseny körülményei között a vállalatok arra kényszerülnek, hogy szó szerint harcoljanak ügyfeleikért. Az áruk piaci értéke a küzdelem egyik eszköze, ez a legvalószínűbb ár, amellyel a termékeket eladják a piacon. Ennek az értéknek az ésszerű kiszámításakor a vállalkozás kereskedelmi tevékenységének sikerétől és ennek megfelelően nyereségétől függ.

Használati útmutató

1

Két fél vesz részt a piaci érték meghatározásában: vevő és eladó. Egy olyan vállalkozás, amely árut értékesít a piacon, olyan értéket próbál meghatározni, amely fedezheti az alapanyagok beszerzésének és a termelésnek, az eladásnak az összes költségét, és emellett nettó profitot hozhat. Így az áruk piaci értéke az eladó számára nem lehet alacsonyabb, mint a költsége, különben a vállalat veszteséggel fog működni.

2

A vásárló természetesen szintén részt vesz a piaci érték kialakításában, mivel ő az, aki igényli egy adott terméket. A kereslet és a kínálat aránya ebben az esetben azonban az egyik meghatározó tényező. A termék fogyasztójának elképzelése van a többi gyártó hasonló árának jelenlegi piaci árairól, és saját pénzügyi lehetőségei, igényei és természetesen az áruk minősége alapján hozza meg a beszerzési döntést.

3

A gyártó és a fogyasztó érdekei akkor teljesülnek, ha az áruk piaci értéke meghaladja a költségeket a gyártó által a termékekbe beágyazott szellemi tőke összegével. Az eladó és a vevő érdekeinek egyensúlyát piaci egyensúlynak nevezzük. A vállalkozás nyeresége a termékhez kapcsolódó kiegészítő haszonkulcs, amelyet a termék egységére eső várt jövedelem összegétől függően határoznak meg.

4

Az áruk bekerülési értéke magában foglalja a vállalkozás termelésének összes költségét, valamint a nyersanyagok és berendezések beszerzésének, a munkaerőköltségeknek és a reklámozásnak a költségeit. Ezt a fogalmat széles körben használják a közgazdaságtanban. A termelő szellemi tőkéjét a termelési folyamat elemzése alapján határozzák meg, az ötlet kidolgozásától a megvalósításáig az anyag termelési egységében.

5

Az ötlet kidolgozása kreatív alkotóelem, amelyet több osztály, köztük a marketing részleg alkalmazottai hajtanak végre, amely marketing kutatások és felmérések révén szorosan kölcsönhatásba lép a fogyasztókkal. Ezután a végső ötlet alapján műszaki megoldást dolgoznak ki, amely esetleg exkluzív ipari mintát hozhat létre, amely szabadalmat igényel.

6

Az ipari prototípusok tesztelési eredményei alapján véglegesítik a jövőbeni termelési egység, a megjelenés és a finomítás részleteit. Ezután elindul az áruk tömegtermelése.

7

A szellemi tőkét általában egy egyedi termék költségeiben kell meghatározni, amelynek nincs analógja a piacon. Ebben az esetben a társaságnak joga van meghatározni az árat, mivel a verseny nullához közeli. Ha a termék nem egyedi, akkor ésszerűen kell megközelítenie a haszonkulcsok kialakulását, attól függ a jövőbeni nyereség.

8

A termék piaci értékének kiszámításához három módszer létezik: költséges, piaci (összehasonlító) és jövedelmező. A költségalapú módszer a „termelési költségek plusz profit” elvén alapul. Az áruk ezen módszerrel meghatározott árait költségorientált áraknak nevezzük.

9

Az összehasonlító módszer magában foglalja a gyártó által a javasolt termékhez hasonló termékek keresését a piacon. Van ár-összehasonlítás, ez a módszer azonban csak akkor alkalmazható, ha a vállalkozás alkalmazottai hozzáférnek más gyártók kereskedelmi ügyleteinek áraival kapcsolatos információkhoz.

10

A jövedelem módszer magában foglalja a várható bevételek előrejelzését és bevonását a termékek piaci értékének kialakításához. Ennek a módszernek az az előnye, hogy inkább a nettó nyereség megszerzésére irányul, miközben alkalmazása szorosan kapcsolódik két másik módszerhez.